Tacskó

Története

 A tacskó valódi kialakulása a 15. század elejére tehető. Németországban tenyésztették ki, valószínűleg francia vadászkutyákból. Talán kevesen tudják, de a tacskó valódi nemesi kutyából vált házikedvenccé. A sokáig vadászati céllal tenyésztett kutya ugyanis jó ideig a nemesek kiváltságának számított. Többek közt olyan, nagy emberek oldalán tűnt fel, mint Bonaparte Napóleon. A francia uralkodó élete során több tacskó gazdája volt. De nemcsak a franciák nagy embere, hanem az angolok királynője II. Erzsébet sem tudott ellenállni a Tacskók vonzerejének. A corgi mellett a tacskó lett másik kedvenc kutyája.

Jelleme

A tacskó rendkívül önálló és akaratos kutyafajta. Éppen ez teszi őt remek vadászkutyává. Tartása és nevelése azonban ebből kifolyólag nagy következetességet és empátiát igényel. Éppen ezért érdemes elkezdeni korai szocializációját, nevelését, különben hamar túl makaccsá, önfejűvé válhat. Nem szabad erőszakosnak lenni a tacsi nevelése során. Gyakran konfliktusba keveredik, még a nagy testű kutyákkal szemben is. Oktatása során fontos, hogy világos szabályokat állítsunk, és mindig maradjunk határozottak. Óriási, csillogó szemei nagyon könnyen meglágyítják a kutyabarátok szívét. Azonban ezt a gyengeséget a tacskók ki is használják.

Megjelenése/Termete

Ez a praktikus kutyafajta 3 különböző méretben fordul elő. A legnagyobb a normál tacskó, amelynek súlya akár a 9 kg-t is elérheti. 30-35 cm-es mellkasméretével és 6-7 kg-ával nem sokkal kisebb a törpe tacskó. A legkisebb a nyúlász tacskó, aki kb. 30 cm-es mellkasmérettel rendelkezik, és max. 3 kg-ot nyom. A szőrzetet tekintve rövid szőrű tacskó, hosszú szőrű tacskó vagy szálkás szőrű tacskó egyaránt létezik. A rövid és hosszú szőrű tacskók bundája egyszínű vörös, kétszínű, fekete vagy barna cser jegyekkel vagy úgynevezett tiger mintázatú is lehet. Élettartam akár 12-16 év.

Ápolása/Etetése

 A tacskó sok kutyafajtával szemben meglehetősen igényesnek mondható. Akkor érzi igazán jól magát a bőrében, ha a szőrét rendszeresen ápoljuk. A szőrzetet, függetlenül attól, hogy hosszú vagy rövid szőrű tacskóról beszélünk, hetente többször is érdemes kikefélni. A füleket és a szemeket rendszeresen érdemes ellenőrizni, tisztítani. A karmokat időnként vágni kell, ha túl hosszúra nőnének.

A túlsúly különösen elkerülendő a tacskók esetében, így megelőzhető a tacskóbénulás. Jutalomfalatokat csak korlátozott számban kaphatnak. Etetése során csakúgy, mint szinte minden kutyafajta esetében fontos, hogy a minőségi, fehérjedús táplálkozásra helyezzük a hangsúlyt.

Egészsége/Lehetséges betegségei

A tacskók rövid lába könnyen a végzetük is lehet a végtagok korán megcsontosodhatnak és görbévé válhatnak. A testhez képest igen hosszú hát és gerincoszlop különösen hajlamos lehet egyfajta porckorongsérvre, amit tacskóbénulásnak neveznek. Ennek során megnyomódnak egyes idegek a gerincoszlopon, s ezáltal a hátsó lábak már nem kontrollálhatók. Mint sok más esetben is, a megelőzés itt is jobb, mint a gyógyítás. Éppen ezért kell ügyelni arra, hogy az állat keveset lépcsőzőn, ugyanis nagyon káros lehet a gerincére nézve és később súlyos problémákat okozhat. Ebből következik, hogy súlyára is érdemes odafigyelni. Ha a bénulás bekövetkezett, a folyamat már nem fordítható vissza, csak a tünetek csillapíthatók gyógyszerek, fizioterápia vagy sebészeti beavatkozás által.

Kinek való leginkább

Nem igényel nagy udvart, lakásban is jól érzi magát. Tartása sok szeretetet és még több odafigyelést igényel. Ezért szerencsés másik kutya mellé társítani, így lekötik egymás energiáját. De mindenképpen tudni kell elegendő időt rászánni a nevelésére, tartására, gondozására. Gyermekek mellé kevésbé ajánlott, de ez nem jelenti azt, hogy összeférhetetlen velük.